A mohácsi csatában a Kanizsay családot senki sem képviselte, a család utolsó férfi tagja, László 1525-ben fiatalon elhalálozott.[1] A család egyetlen élő leszármazottja Kanizsay Orsolya volt, akit Szapolyai János 1532-ben fiúsított, és ezzel a hatalmas Kanizsay - hagyaték örökösévé tette.[2] Kanizsay Orsolya ekkor már Nádasdy Tamás jegyese, akinek komoly szerep jutott a fent említett jogi aktus létrehozásában. Mikor feleségül vette Nádasdy Tamás a szinte még gyermek Kanizsay Orsolyát (1534-35 fordulóján), ő lett az egyik leggazdagabb földesúr az országban.[3] Ettől az évtől kezdve 1568-ig, a vár története az új földesúri családhoz kötődött.
Nádasdy Tamás grófi címe nem a nyugat - dunántúli birtokaihoz, hanem az erdélyi Fogarashoz kapcsolódott. Már 1541-től használta „Fogaras föld szabad ura és örökös grófja címet”.[4] A Nádasdy család már a 15. század óta familiáris kapcsolatban állt a Kanizsayakkal. A Nádasdyak mint alispánok szolgálták Zala és Vas vármegyében a főispáni tisztséget betöltő Kanizsayakat.[5] Nádasdy Tamás őse Nádasdy Oswald volt, aki várnagyként védte meg a várat a Rozgonyiak ellen. Nádasdy Tamás 1489-ben született Egerváron. A grazi, bolognai és a római egyetemeken tanult, majd Cejatán bíboros nyomására tért vissza Budára. Királyi titkárként II. Lajos udvarába került. 1526-ban őt küldték katonai támogatásért a speyeri birodalmi gyűlésbe, ahonnan üres kézzel tért vissza.
A mohácsi csatát követően, 1527-ben a törökök, majd Szapolyai János fogságába került. Ferdinánd híve volt, de szabadulásáért cserében Szapolyai táborába kellett állnia. 1532-ben eljegyezte a 12 éves Kanizsay Orsolyát. Az ifjú feleség fiúsítása után megszerezte a kanizsai birtokot és a hozzá tartozó hat várat; Kapuvárt, Sárvárt, Lékát, Egervárt, Velikét és Sztenyisznákot, továbbá tíz mezővárost és százötven falut.
Nádasdy Tamás azonban 1536-ban újból Ferdinánd pártjára állt, de megtarthatta birtokait és nem kellett az egykori ura ellen hadakoznia. Ettől kezdve pályafutása új lendületet vett. Először Vas vármegye főispánja, 1537-től Horvát- Szlavónország bánja, három év múlva országbíró. 1554-ben országos főkapitány és nádor lett.[6] Nádorrá választásának alkalmából a következőket írta feleségének. „Tekintetes, Nagyságos, tisztelendő és szerelmes asszony házastársam: köszönetemet és magam ajánlását adom tudtodra, hogy ez a mai napon, délután öt és hat óra korba, király őfelsége egész országával, az mindenható Úristennek elvégzett akaratából, nem az én érdememből, hanem csak az ő jóvoltából, Magyarországnak nádorispánjává és kunoknak bírájává tőnek. Ki legyen ő szent, fölségének neve dicséretére, király őfelségének hívségére, az szegény országnak előmenetelére, nekem veled egyetemben üdvösségemre és tisztességemre, ámen.”[7]
2. ábra: Nádasdy Tamás portréja
Nádorként gyakran tartózkodott Pozsonyban, a Királyi Magyarország központjában, illetve a bécsi királyi udvarban. Birtokait ritkán látogatta, igazgatásukkal a felesége és fia foglalkozott, akik főként Sárváron időztek.[8]
Közismert, hogy Nádasdy Tamás anyagilag hozzájárult a Sylvester János - féle bibliafordítás megjelenítéséhez. A nádor támogatását élvezve számos híres személy időzött Sárvárott, mint például Dévai Bíró Mátyás, vagy Tinódi Lantos Sebestyén.[9] Nádasdy hatalmas összegeket áldozott a török elleni harc megszervezésére. Termeszétesen birtokainak védelmezése legalább olyan fontos volt számára, mint az ország megóvása. Miksa főherceghez írott emlékiratában kifejtette a végvárrendszerrel kapcsolatos nézeteit. Kiemelte, hogy a mindenkori uralkodónak anyagilag és katonailag is támogatni kell a magyar várakat, mert segítség nélkül képtelenek felvenni a harcot az oszmánok támadásaival szemben. Nádasdy országos főkapitányként, horvát- szlavón bánként és az ország nádoraként elengedhetetlennek tartotta a török gyakori támadásai miatt a dél-dunántúli végvárrendszer egyik láncszemének, Kanizsának a megerősítését.[10]
Erre azért volt szükség, mert az 1532-es Bécs ellen irányuló hadjárat alatt Zala vármegye volt az első, amely kapcsolatba került az oszmán hódítókkal. A szultán Zákány – Kanizsa – Kapornak - Sárvár útvonalon indult Kőszeg felé.
Egy török történetíró így emlékezett erről: „Ezen a vidéken volt feslett erkölcsű gyaurok birtokához tartozó Zákán nevű nagy vár és a hegy nagyságú tornyokkal tele levő Kanizsa nevű erős vár. Mind a kettő a bálványimádók menedékhelye és az iszlám ellenségeinek tanyája… megrémülték a halált okozó éles kardoktól, s kegyelemért kiabálva feladták a várukat”.[11]
Buda elfoglalása után két évvel a törökök jól előkészített hadjáratot indítottak a magyarországi végvárak ellen. Az offenzíva ekkor még nem érintette közvetlenül Kanizsa várát. 1546-ban az oszmánok eredménytelen kísérletet tettek a vár elfoglalására.[12] Az események közrejátszottak abban, hogy az 1547-es nagyszombati országgyűlés is erőteljesen foglalkozott egy új katonai közigazgatási szervezet kialakításával, a második főkapitány kinevezését indítványozta a Dunántúlra, Szigetvár, Kanizsa vagy Pápa székhellyel.[13]
Ebben a témában írt levelet Várday Pál érsek és Salm Miklós Nádasdy Tamásnak, mely szerint „jelöljön meg ennek az országrésznek a védelmére egy székhelyet, akár Kanizsát, akár Berzencét”.[14]A cikkelyt a király jóváhagyta és ennek értelmében Zrínyi Miklóst nevezte ki erre a tisztségre. [15]
1549-ben Kanizsa már meghatározó erővel rendelkező várnak számított, ahol Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány 200 lovast vett zsoldjegyzékbe.[16] A Dunántúlon 1552-ig a hadi helyzet változatlan maradt. A oszmán terjeszkedés fő iránya ekkor a Dunától keletre irányult. Veszprém júniusi bevétele csak a balaton-felvidéki, zala megyei területeknek okozott riadalmat. A dél-zalai térség továbbra is távol esett a hódítás irányától. Az 1555-ös év fordulópont volt a vár életében. Ebben az évben foglalta el az ellenség a Szigetvárra támaszkodó kisebb végvárak zömét: közöttük Kaposvárt, Korotnát, Babócsát és Somogyvárt.[17] A vereségek nélkülözhetetlenné tették Kanizsa várának megerősítését, amit Nádasdy Tamás irányítása alatt már az 1554-es évben megkezdtek.
[1] Vándor László. 1987. 23. o.
[2] Vándor László. 1994. 277. o.
[3] Sinkovits István. 1966. 342. o.
[4] V. Molnár László. 1987. 28. o.
[5] Szakály Ferenc. 1992. 27. o.
[6] Szakály Ferenc. 1992. 27. o.
[7] Molnár András. 1996. 68. o.
[8] V. Molnár László. 1987. 29. o.
[9] Uo.
[10] V. Molnár László. 1987. 30. o.
[11] Thúry József. 1985. 203-204. o.
[12] V. Molnár. 1987. 32. o.
[13] Kolosvári Sándor- Óvári Kelemen. 1899. 201. o.
[14] Országos Levéltár. E-185. B.-1541. Innentől kezdve: OL.
[15] Vándor László. 1994. 279. o.
[16] Szendrei János. 1888. 418. o.
[17] Vándor László. 1987. 25. o.
Vörös Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése